A tűz haragja
Vörös és fekete színben ragyog, A sárkány, mely szárnyal a napon. Látja a földet, hogy éled, s az emberiséget, mely a halálból újjáéled.
Visszatér a Vertikus Korszak, S aranyló pelyhei tollakká válnak. Rászáll a tűzesős páva, Az emberi büszke válra.
S ezzel tér vissza, berobban, A tudás, az ősi egyiptomban. Végleg ki látja, kardját rántja Tény, hogy a tűz harcosa Fellázad.
kék tűz záporoz az égből Port hagyva maga után egyből, s könnyből, kitöröl, s minden fájdalmat megöl.
Halált arat a tűz magja ellenségét eltapossa, s Ezzel emelkedik Chtulhu a magasba.
Ez a tűz haragja.


